Hogyan állították vissza az indiánok a látásukat,

A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél. De a szárnyai nagyon gyorsak. Olyan gyorsan röpül, akár a kilőtt puskagolyó. Egyszer aztán a fejébe vette, hogy legyőzi a legnagyobb gólyát is, pedig az akár naphosszat a levegőben marad, csakhogy a röpte nagyon lassú és nehézkes. De vajon elég erős vagy hozzá?

hogyan állították vissza az indiánok a látásukat

Mikor versenyezzünk? Másnap reggel a kolibri a gólya elé állt. Ki repül elsőnek? Kezdd talán te, én meg majd utánad röpülök. A kolibri fölröppent, s hamarosan eltűnt. Ekkor a gólya is felröppent.

De alighogy a folyó fölé ért, a kolibri hogyan állították vissza az indiánok a látásukat, a vízre hullott, s ott vergődött, csapkodott a szárnyával. Hamarosan odaért a gólya.

Navigációs menü

A csuromvizes kis madár a gólya lábába kapaszkodott, szépen elhelyezkedett rajta, s fölkiáltott: - Rajta, sógor! Így repültek együtt, és estére kelve a folyam túlsó partjára értek. Mondjátok meg, melyikük volt a győztes! Ezt a pulykakakast meglátogatta egyszer komája, a prérifarkas. A vendég kényelmesen letelepedett, nézelődött. A pulykakakas közben behívta a feleségét, leültette, aztán cirógatta, paskolta és kérlelte addig-addig, míg pulykáné szép nagy tojásokat tojt.

A pulykakakas ezután fogott egy fazekat, belerakta és megfőzte a tojásokat, s főtt tojással meg tortillával [1] vendégelte meg komáját, a prérifarkast. Az meg jól befalt, fölállt, faképnél hagyta komáját, a pulykakakast, s egy árva szóval sem köszönte meg a vendéglátást.

Kis idővel ezután a pulykakakas ment látogatóba komájához, a prérifarkashoz. A prérifarkas odahívta a feleségét, leültette, cirógatta, paskolta és kérlelte, aztán még verte is, de az csak nem tojt szép nagy tojásokat. A pulykakakas egy darabig csak nézte őket, aztán rákiabált komájára, a prérifarkasra: - Ne bántsd a feleségedet! Akármit csinálsz is vele, nem tud az tojást tojni, nem pulykának jött a világra! Te se vagy pulykakakas, ne hidd hát, hogy a feleségedet szép szóval vagy ütleggel megtaníthatod a pulykák tudományára!

Neki is, neked is prérifarkas módján kell élni a világban. Elröstellte magát a prérifarkas, és röstelkedett azért is, mert komáját, a pulykakakast csak üres tortillával tudta megvendégelni.

Tartalomjegyzék

A prérifarkas később látogatóba ment komájához, a babhoz. A bab udvariasan leültette vendégét, jómaga meg keresett egy botot, a ház hátsó falához ment, bottal verte az indákat addig-addig, míg sok érett bab hullott a földre. Azt aztán összeszedte, fazékba tette, megfőzte, s főtt babbal meg tortillával vendégelte meg komáját, a prérifarkast.

Kis idővel ezután a bab ment látogatóba komájához, a prérifarkashoz. A prérifarkas udvariasan leültette a vendégét, jómaga meg keresett egy botot, a ház hátsó falához ment, s ütötte-verte, ahogy csak bírta.

A fal először kilyukadt, aztán félig bedőlt, de bab természetesen nem hullott róla.

A nagy zenebonára kilépett a házból a bab, hogy lássa, mit csinál a komája. Miért vered szét a házadat? Az én házam fala egészen más, elvégre én bab vagyok, babnak jöttem a világra! Te meg prérifarkas vagy, s prérifarkas módján kell élned a világban!

Elröstellte magát a prérifarkas, és röstelkedett azért is, mert komáját, a babot csak üres tortillával tudta megvendégelni. A prérifarkas később látogatóba ment komájához, a méhecskéhez. Kerülj beljebb, telepedj le nálam! A prérifarkas kényelmesen letelepedett, méh koma meg fogott egy fejszét meg egy tökcsuprot. A fejszével lyukat vágott a saját oldalába, s a lyukon át kicsorgó színmézet fölfogta a tökcsuporba.

Mikor a tökcsupor megtelt, a méh szépen beragasztotta a lyukat, amit a saját oldalába vágott, a komáját pedig megvendégelte mézzel és tortillával.

  • Az amerikai őslakók vallása – Wikipédia
  • Ezen kívül azonban semmi sem változott, és éppen ez az, ami miatt kérdéses, hogy mennyi ideig tart majd a nyugalmi állapot.
  • Szerzett hyperopia alakul ki
  • Amint a parthoz közeledtek, a kutya nyugtalankodni kezdett.
  • Élelmezéstörténeti közhely, hogy az Újvilágból behozott burgonya csillapította az újkori Európában a szegény vidékek rendszeresen dühöngő éhínségeit Írország lakossága száz év alatt a duplájára nőttés ugyancsak a közép-amerikai édesburgonyának köszönhetően népesültek be a síkságon termelt rizstől függő Kína addig jobbára lakatlan hegyvidékei.

A prérifarkasnak nagyon ízlett a színméz: ilyen csuda jót még sohasem evett. Föl is falta az utolsó csöppig, lenyalta a szája szélét is, aztán fölállt, faképnél hagyta a komáját, a méhet, s egy árva szóval sem köszönte meg a vendéglátást.

Kis idővel ezután a méh ment látogatóba a prérifarkashoz. Ahogy a méh beljebb került, a prérifarkas fogott egy fejszét meg egy tökcsuprot. A fejszével lyukat vágott a saját oldalába, de nem méz folyt ám belőle, hanem vér! És olyan sok vér, hogy a prérifarkas egészen elgyöngült, s nagyon-nagyon félt.

hogyan állították vissza az indiánok a látásukat

A méh meg rémülten kiáltozott: - Mit csináltál, farkas koma, jaj, mit csináltál?! Nem vagy te méh, nem folyathatsz színmézet a tökcsuporba!

hogyan állították vissza az indiánok a látásukat

Prérifarkasnak születtél, prérifarkasként kell élned a világban! Elröstellte magát a prérifarkas, és röstelkedett azért is, mert komáját, a méhet csak üres tortillával tudta megvendégelni.

Amerika Felfedezése 1 - Kolumbusz Kristóf Útjai - Felfedezések #1 - Tökéletlen Történelem - [TT]

A méh udvariasságból evett egy csöppnyi tortillát, szépen megköszönte, hazament. És ezzel vége ennek a régi, nagyon régi történetnek. Egy kert végében ült egy nyulacska. Arra a látás 40 százalékkal csökkent a prérifarkas, és megkérdezte: - Mit csinálsz, nyulacska? De nem tartanánk előbb versenyfutást? Tudod, szeretek versenyt futni!

Az amerikai őslakók vallása

A nyulacska vagy háromlépésnyit előreszaladt, aztán nyomban visszafordult. Még egyszer próbálkozott, futott egy darabkát, de megint csak visszafordult, sóhajtozott: - Hiába, nem megy! Aztán harmadszor is próbálkozott, de ekkor már messzire futott, vissza se jött soha többé, a prérifarkas meg ült a kert végében, ült estig, ült hajnalig, de hiába hogyan állították vissza az indiánok a látásukat vissza a nyulacskát. Egyszer aztán, sokkal-sokkal később, a prérifarkas ismét összetalálkozott a nyulacskával.

Mikor a nyulacska meglátta a közelgő prérifarkast, megragadott egy ócska fazekat, s ráállította egy kőre. Tett a fazékba három követ, aztán fogott néhány darazsat, azokat is a fazékba tette, majd faleveleket szedett, azzal takarta le a fazekat. Mire mindezzel elkészült, a prérifarkas éppen odaért, a nyulacska meg a farkával nagy buzgón legyezett, mintha tüzet szítana a fazék alatt.

A prérifarkas megkérdezte: - Mit művelsz itt, nyulacska? Tudod-e, hogy ma fölfallak, akármilyen fortélyos légy is? Lagzira készülök, látod, éppen málét főzök.

Hallgasd csak, mindjárt főni kezd!

Hogyan állították vissza az indiánok a látásukat te a tüzet szítod, én elmegyek az emberekhez, kérek tőlük tejet, hogy legyen mit innod a máléhoz, tejjel sokkal jobb ám az íze! Elment a nyulacska, a farkas meg nagy buzgón legyezett a farkával, szította a tüzet. A nyulacska azonban nem ment messzire, hamarosan vissza is lopózkodott, elbújt az egyik fa mögött, onnan leste a prérifarkast.

Az meg legyezett, legyezett szorgalmasan, s közben az utat figyelte, nem jön-e még a nyulacska a tejjel. Végül elunta a legyezést, s így beszélt: - Ha a nyulacska nem hozza a tejet, hát megeszem a málét tej nélkül! Több se kellett a bezárt darazsaknak! Kiszabadultak, nekimentek a prérifarkasnak, csípték, ahol érték, az meg kínjában táncot hogyan állították vissza az indiánok a látásukat.

Ezt már nem állhatta nevetés nélkül a nyulacska. Nevetett, nevetett, de nevethetett nyugodtan, a prérifarkas nem hallhatta már, a dühös darazsak hetedhét határba kergették.

A nyulacska, mikor jól kinevette magát, ment tovább a dolgára. Egy dombon sorakoztak föl szép rendben: elöl az öregek, mögöttük a fiatalok, aztán nagy csivitelés, füttyszó közepette ugrándoztak le a domb tövébe, s ott így énekeltek: Madarak vagyunk, táncolunk, hegynek föl, hogyan állították vissza az indiánok a látásukat le szálldosunk. Füttyös madarak vagyunk. Aztán kiterjesztették szárnyukat, fölröppentek, széles köröket írtak le a domb körül, a domb fölött, villámgyorsan csaptak le a domb tövében csillogó tótükörre, ismét fölröppentek, s kezdték elölről a rigótáncot.

Éppen arra járt a prérifarkas, s meglátta a madarak táncát. Ó, de kedvesek, de szépek vagytok! Ó, ha csak egyszer is veletek szállhatnék! Jót nevettek a madarak, de a vezérrigó így szólt: - Miért is ne tarthatnál velünk?

Gondold csak meg: a földkerekén én lennék a legelső prérifarkas, aki repülni tud! Sok tolla van mindannyiotoknak, több is, hogyan állították vissza az indiánok a látásukat kellene!

Mindegyikőtök adjon egy-egy tollat a farkasnak, hadd tanuljon meg röpülni! A rigók nyomban kitéptek egy-egy tollat a szárnyukból, ám véletlenül úgy esett, hogy valamennyi madár a bal szárnyából tépett tollat. A madarak körbefogták a prérifarkast, s a bőre alá tűzdelték a tollakat.

Kínlódott a prérifarkas kegyetlenül, de meg se nyikkant, tűrte a fájdalmat, s egyre csak az járt a fejében, hogy hamarosan együtt szállhat a madarakkal. Kis idő múlva mégis megkérdezte: - Készen vagytok már? A madarak ismét összegyülekeztek a dombtetőn, fölsorakoztak, belekezdtek a rigónótába, s szökdécseltek le a domboldalon, a domb tövéből meg fölröppentek a levegőbe.

A prérifarkasnak ugyan inába szállt a bátorsága, a taktusból is kiesett, ügyetlen szárnycsapásokkal nagy bátran mégis fölröppent. De mert a rigóktól csupa olyan tollat kapott, amit azok a bal szárnyukból téptek ki, szegény prérifarkas nagyon sután röpült, s hamarosan a földön találta magát, úgy zuhant le, hogy ijedtében, fájdalmában még a lélegzete is elakadt. Álljatok meg! Földre estem!

Ecuador: Ki kinek pucsít?

A madarak leszálltak, körbefogták a pórul jártat, s így beszéltek: - Mikor röpülni tanul a rigófióka, éppen olyan ügyetlen, mint te vagy. Mert tudod, a szárny nem minden, a röpülést tanulni kell! Meg alighanem ritka a tollazatod. És faroktollakra is szüksége van, hogy kormányozni tudja a röptét. Újabb tollakat szúrtak a prérifarkas bőre alá, az ügyesebb rigók meg a farktollakat szúrták be oda, ahova kellett.

A boldogtalan prérifarkas most még keservesebb kínokat állt ki, de most sem panaszkodott, vigaszul ezt mondogatta magának: "Hej, milyen pompás prérifarkas vagyok én! Nem akad párom a földkerekén! Ugyan ki hallott már olyan prérifarkasról, aki röpülni tud? Csivitelve szökdécseltek le a domb tövébe, s onnan fölröppentek: középen szállt a prérifarkas. Egyre magasabban köröztek a domb fölött, de a prérifarkasnak már semmi sem volt elég, még magasabbra, egyre magasabbra akart szállni.

Az utolsó kör után valamennyien lecsaptak a tó tükrére, aztán a tóparti sziklára telepedtek. Milyen pompás farkas vagyok én! A rigók összesúgtak: - Ez egy kevély bolond!

Most majd olyan messzire, olyan magasra röpülünk, hogy kifullad, aztán olyasmi esik meg vele, hogy mindörökre megemlegeti! Ismét elkezdték a rigótáncot, ezúttal az öntelt farkas vezette a madársereget. Egyre messzebb, egyre magasabban szálltak.

  • Magyar Narancs - Külpol - Ecuador: Ki kinek pucsít?
  • Dél-Amerika[ szerkesztés ] A dél-amerikai Tiahuanaco romjai A preinka kultúra egyik vallási és kultikus központja Tiahuanaco lett, amelyet nagy számban kerestek fel a zarándokok.
  • A rövidlátás elutasítja a szemgyakorlatokat
  • Ему всегда хотелось выйти наружу - и во сне, и наяву.
  • Роботы Диаспара, должно быть, скользили по этим переходам с незапамятных времен, но стены здесь еще ни разу не отзывались эхом на звук человеческих шагов.

A prérifarkas már nem bírta szusszal, elmaradt a rigók mögött, majd hamarosan segítségért kiáltozott.

Lehet, hogy érdekel