Látomás ül le a vodkától. Honnan jön a költő?

Molnár H.

  • Molnár H. Lajos -Imágó - Molnár H. Lajos
  • J. CARASONI: A KÖVETSÉG ÁRNYAI
  • Publikálás dátuma
  • A myopia fejlődésének mechanizmusa
  • Rövidlátás, amikor rosszul lát a távolban

Lajos IMÁGÓ Az álom már jó egy hónapja ismétlődött: két terjedelmes, látomás ül le a vodkától comb s a hozzá tartozó Dóri, mintha visszakívánkoznának az életébe. A lényegtelen eltéréseket, variációkat leszámítva nagyjából ez a fura látomás summája. No meg az, hogy a lány nem tiszta abban az értelemben, hogy rengeteg idegen kéz fogdosta a hajdani emlékezetében nagy ritkán érintetlenként, szűziesen fel-felvillanó testét, és hatolt bele mindenki, aki bármilyen halovány ingerenciát érzett erre.

Szinte a semmiből tört elő, és makacsul, szemérmetlenül, száműzhetetlenül mutogatta magát minden éjszaka. Már az álombéli combok első látomásától felriadt, megijedt, az alvás és ébrenlét határán rövid ideig lebegve próbálta megfejteni, miért és hogyan fordulhatott ez elő, hiszen napközben, ébren vagy éjszaka, még rémálmaiban sem keveredett megbolydult életébe a lánynak akár a gyakorlat a látás gyors helyreállításához emlékfoszlánya sem igencsak hosszú ideje.

Istenem, hát valami szerencsétlenség miatt megmutatkozott, gondolta az akkori első jelenés utáni bódultságban, és mintegy elhessegetve a szellemképet, nyugodtabb képregények nézegetésének reményével aludt vissza. Ám visszazuhant oda, ahol volt, a combok elé, melyek egyszerre hívogattak és taszítottak. Aztán menekülésszerűen elérkezett az esedékes végső felébredés, a visszatérés a normális gondolatokhoz, az élethez. Egész nap nem jutott eszébe sem Dóri, sem az éjszakai látomása, melyben azok a bizonyos terebélyes combok uralták az álmok terét, mint valami robosztus emlékmű.

No de jött a következő éjszaka, majd az utána következő, s eltelt egy hét, majd egy hónap mindinkább észbontóan ugyanígy.

látás vagy 0 mi a progresszív rövidlátás

Napközben sehol sem volt, éjszaka nem tudta elkergetni. Azaz, tulajdonképpen már nem is volt biztos az idő haladtával, hogy egyáltalán el akarja-e űzni, zavarja-e őt, vagy inkább látni szeretné-e még tovább, hisz ez is, az is előfordult. Néha, az izzadtságtól latyakosan ébredve, szinte tébolyodottan tépte le magáról a nedves pizsamát, forgatta szárazabb felére a párnáját, fordította meg a paplant, rángatta ki maga alól az összegyűrt lepedőt, hogy tudjon visszaaludni, hogy folytatódhasson az együttlét, hogy viszontláthassa a véletlen eszméléssel hirtelen letörölt képen Dóri combjait.

Máskor látomás ül le a vodkától a kimerültségtől csaknem tehetetlenül a rádiót kapcsolta be, nehogy visszaaludjon, felkelni s valami áloműző cselekvésbe kezdeni nem érzett elég erőt magában. Minden megfontolás, elhatározás vagy tudatos törekvés nélkül, természetesen adódó kényszerűségből ekkor kezdett el ébren is eltöprengeni azon, hogy mi ez és mire fel és mi a csuda történik vele egy hónapja. Úgy okoskodott, hogy előbb megkísérli a jelenség elemzését, mármint mindazt, ami a mindenkori ébredéseit követő elhalványulások, szétkenődések, részletkiesések után nagy bizonyossággal, minden belemagyarázás és hozzáképzelődés nélkül megmaradt, összeadható, értelmezhető.

Nem jutott sokra.

A visszakívánkozó lány tisztátalan testéhez, szívó-nyomó combjaihoz csak annyit tudott közös jellemzőként hozzátenni az immár harminc körüli éjszakai találkozásból, hogy általában a döntés kényszere is fojtogatta: vagy Dóri, vagy a családja feleségestül, gyerekestül. Ez többnyire már egy olyan képtelen helyzetbe varázsolta, hogy ő az egész tisztátlanságot megbocsátva már megegyezett a combok hozzátartozójával életük újraegyesítésében, csak éppen szabadulni kellett volna az éppen aktuális feleségtől, vajon melyiktől?

Ha ezek az álmok valamikori kapcsolatuk eseményeiből vetítenek le ismétlésként részleteket, mélylélektani elemzés nélkül rábökhetett volna: na, ez hiányozhat mostani életemből! De nem, az együtt töltött évekből nem bukkant fel semmi, sem jó, sem rossz, sem kellemes, sem kellemetlen, noha mindegyikből lehetett volna bőven meríteni. Csak és kizárólag ez a tényállás ismétlődött: ő bemocskolódottan visszakívánkozik a pucéron villogó sonkáival.

Mire álmodik a vodka? Miről álmodik a vodka

A látható egyszerű képen s az inkább eseménytelenségnek, mint történésnek nevezhető tartalomjegyzéken kívül azonban felfedezett egy rendkívül bonyolult és izgalmas érzéki és érzelmi töltetet.

Más álmaitól eltérően, ezeknek szaguk is volt, minden alkalommal határozottan érezni vélte Dóri testének ókori, sajátságos, senkiével össze nem téveszthető illatát, a bármilyen kölnitől, parfümtől, spraytől, púdertől és hasonlóktól mentes, a lehető legkellemesebb izzadtságszagtól és női nedvektől átitatott természetes test kábulatát.

Egy hónapja tartó rendszeres találkozásaik mindegyikén működött a tapintásérzete. Akár csukott, azaz adott esetben akár nyitott szemmel is esküdni mert volna, hogy ezek a combok azok a combok, az életében azóta meg-megújuló időszámítások előtti lány gerjesztően gömbölyded, az ő tenyerébe talán a végzet által szabottan, passzolóan telt, pihésen bársonyos cubákjai.

Emellett minden alkalommal hallotta is a hangját, a sohasem érceset, a véletlenül sem rikácsolót, hanem azt a másoktól soha nem tapasztalt, megismételetlen meleget, a megadót, a lágyan duruzsolót. Bár egy hónapja éjjel, mint oly sok esztendeje nappal, egyszer sem csókolta meg, mégis mindig érezte az ízét, ajkának és nyelvének azt az egyedi koktélját, melynél részegítőbbet azóta sem talált, csak ilyen-olyan szájbűzt, nyálas cuppogást, csámcsogást s ilyesféle tucatbóvlit.

A rejtélyes indítékkal beköszönő, kopogtatás nélkül immár rendszeresen belépő, tudatosan távol nem tartható s el nem kergethető lány a combjaival fölöttébb megmagyarázhatatlan érzelmi hullámot vetett: vágyakozás, újbóli fellángolás, vonzódás, nosztalgiázás nélkül, egyszerűen az örök látomás ül le a vodkától megkérdőjelezhetetlen egymáshoz tartozás érzését sulykolta, ismételte, erősítette.

És szeretet, szerelem, simogatás, szexualitás s ehhez hasonlók nélkül. Bármennyire erőlködött, hogy a lehető legmélyebbre visszanyúlva az éjszakába valami mást, valami kézzel megragadható, normális ésszel felfogható lelki turbulenciát felidézzen, előbányásszon — mindhiába.

Csak mintha ez lett volna elrendeltetve az égiek által, hogy ők egymáshoz tartoznak, ezért bármi történt is, mielőbb engedelmeskedni kell a felsőbb akaratnak, s ő visszakívánkozik. Várjunk csak! Hát ha sikerült kellőképp visszagondolni az éjszakákba, ez így nem pontos. Nem mondta soha, nem jelezte semmivel, hogy visszakívánkozna. Sőt, mintha az újraegyesülés valami közös megegyezés szülte óhaj lenne, amely megelőzte valamennyi álmot, hisz ott már nem egyezkedtek.

Ott már kész helyzet volt, és adott a feladat: mindent felrúgunk, hogy együtt élhessünk újból. S mi ez az újból, hiszen valójában soha az életben nem éltek együtt istenigazából.

Mit mond a tolmács?

Dóri távozása után, az időközben részben megtapasztalt, de akár könyvekből kiolvasott, filmekből kinézett vagy az ismerősök életéből kilesett együttélés még csak nem is hasonlít ahhoz, amit ők egymás mellett műveltek. Vagy mégiscsak együtt, és az lett volna az igazi, az általában ismeretlen, s talán senki által át nem érzett együvé tartozás?

Borzasztó, hogy most, amikor már csak az álmokban nincs túl késő a visszafordíthatatlan visszafordításához, neki most kell ezen a kihalt, akadályokkal és áthághatatlan korlátokkal teletűzdelt dzsungelben sima, békés kocogás helyett botladoznia, bukfenceznie, fejre állnia, nyakát törnie.

Mert kívánkozik-e vagy sem, megegyeztek-e vagy csak égi akaratnak engedelmeskednek, tegyük fel, hogy mindez mellékes. De a harminc éjszaka mindegyikében adott az a helyzet is, hogy Dóri férjnél van, akitől két gyereket szült, és ő egyikükhöz sem ragaszkodik, ezt biztosan jelezték a parázna, céda combjai. És ott van ő, mint nős ember két gyerekkel, és ragaszkodik hozzájuk. Nem vacillál, nem akar választani, csak azt a kivitelezhetetlen feladatot próbálja gondolatban végrehajtani, hogy álmában az álombéli családja is megmaradjon — ugyan melyik?

Bevezető: ütközések és kézfogások

Ha néha el is jutott a megoldáshoz, az leginkább egy skizofrén állapothoz volt hasonló, egy normális fejjel, ébrenléti állapotában abszurdnak tűnő kettős élet, vagy inkább létének kétfelé szakadása, esetleg megkettőződése, az egyik lelkével Dórit öleli megtérése után immár mindörökké, a másikkal sosem engedi el azokat, akiket nem szabad s nem is akar feláldozni kettejük önzésének oltárán.

Az egy hónap eltelte csak az álmok ébrenléti továbbgondolásának a beköszöntét jelentette, de az éjszakai folytatódásuk végét nem. De nem sikerült a szellemirtás, amint az különben várható volt.

Szinte olyan volt az éjszakai előadás-sorozat, látomás ül le a vodkától egy kazettára felvett műsor, melyet valaki mindig újra lejátszik. Azért állapíthatta meg, hogy csak szinte, mert valami apróság tekintetében mindegyik különbözött az előzőektől. Más-más háttérben világítottak a combok, változtak körülötte az évszakok. Egyszer régi szobájában látta mögülük, amint az ablakon békésen csordogál végig az áldásos esővíz, máskor a Dóri ágyán heverészve figyelt fel arra, hogy odakint mily örömmel szállingózik a minden mocskot eltakaró, szűzies hó, egy esetben a vízparton az undorítóan szikrázó, fájdalmasan perzselő napsütésben nem merte bekenni olajjal a lány testét, más alkalommal egy füstös kiskocsmában tapogatózott volna a szoknyája alatt, ha nem remegnek annyira mindketten… Lassan eljutott az elhatározásig: provokálni kezdi az álmát.

Lefekvés után keményen összpontosított arra, hogy beszéltesse Dórit, azokat a kérdéseket ismételgette az altató pirula lenyelésétől ájulásig, amelyeket majd feltesz a látás mínusz 3 asztigmatizmus éjszaka. Mert eddig sosem beszélt.

Egyéb értelmezések

És elő szerette volna varázsolni azt a valamit, ami mindeddig hiányzott — amúgy a valóságban együtt töltött évek alatt is —, a boldogság vegytiszta érzését. Mindegyre úgy futott neki az éjszakáinak, hogy már nem fél az újabb találkozástól, hogy szeretne örvendeni a lánynak vagy legalább az örvendjen neki.

Mert a felhőtlen boldogságot nem tudta eddig bizonyossággal nyakon fogni Dóri társaságában sem mostanság, öntörvényű jelenéseikor, sem akkoriban, a valóságban. Az együttlét amúgy óhajtott és örömmel fogadott eseményét itt is, ott is általában a szomorúság vastag, feltörhetetlen burka zárta el attól, hogy kibontakozzon, szárnyaljon, repüljön bár emberi magaslatokig.

Onnan, a múlt immár ritkán látogatott emlékei közül erőteljesen bontakozott ki a sokáig viszonzatlan vonzódás gyötrelme, a kitörés kilátástalansága abból a bezártságból, melyet éppen a túlzott szeretetre vágyásával vont maga köré.

Kezdetben volt a csodagyerek?

Ettől a homlokára írt és minden tekintetéből, mozdulatából, szavából kirobbanó vágytól válhatott annyira ellenszenvessé, hogy inkább taszította, mint vonzotta a társakat.

S ezzel meg a környezetében elburjánzó egyre érthetetlenebb és elfogadhatatlanabb történésekkel együtt látomás ül le a vodkától meg magányossága: már nem önszántából választotta menedékként közvetlen világának ricsajozása elől a magányt, hanem belekényszerült abba a nyomasztó egyedüllétbe, ami a száműzöttekéhez hasonlítható. Majd amikor a közel három esztendeje kinyújtott kezét végre megfogta a lány, s aztán öt évig szorította, elengedni se akarta, akkor sem a részleges beteljesülésből természetesen áradó öröm lett rajta úrrá, hanem a féltés görcse, logikusan előrelátható elvesztésének mindvégig felette gyülekező viharfelhője, katasztrófahangulata.

Pontosan olyan volt, mint amikor első gimnazistaként megpillantotta az iskola folyosóján, ahova a párhuzamos román osztálynak az övékével szemközti ajtaján lépett ki. Akkor, első látásra nem talált semmi különöset rajta, s talán csak azért is ragadt rajta a tekintete, mert rögtön tudta, már látta valahol.

A vele egy látomás ül le a vodkától járók Dóriként szólongatták, s az akkori fiúnak bekattant, hol találkozott ezzel az arccal, egy bizonyos dicsőségtáblán. A város főteréről nyíló sportpálya bejáratánál látta többször ezt a tablót, melyet a helyieknek dicsőséget szerzők fotóival pakoltak tele, közülük tűnt fel neki trataka látásjavítás nem odaillő arc, a Timár Dóráé, aki a kép alatt írt szöveg szerint mellúszásban és látomás ül le a vodkától a rövidebb távokon több országos ifjúsági bajnokságot nyert.

Fórum leül a látványra Fórum leül a látványra

Egyre gyakrabban és egyre közelebb merészkedve nézegette a fotográfia élő mását s mindazt, ami az arcképen nem látszott. Rövidre nyírt, fiús frizurkája alatt feketén csillogó szempárt és enyhén pisze orrocskát hordott.

a gyenge látásról betegség rossz látással

Teste — bizonyára a rendszeres sportolás miatt — fejlettebb volt a vele egykorúakénál, alakja mégis nőiesebb, formásabb. Majdnem mindig vidámnak, jó kedélyűnek mutatta magát, de a tekintetével nem válaszolt az őt fürkészőére mással, mint egy röpke pillantással, elkomoruló arccal, majd nézett is, ment is másfelé, a maga dolga, a maga társai után. Ezt mindaddig művelte, amíg egyszer az a fiú meglepődötten döbbent rá, hogy semmi másért nem várja a kicsengetést, csak azért, hogy láthassa.

Mellúszás közben izmos mellecskéket tréningezett össze magának, ott ugrándoztak, ringatóztak a vékony egyenruhácskája alatt, amint lépegetett. Keskeny öv mutatta dereka karcsúságát, s alatta mintha olyan telt domborulatú combikák feszülnének, mint a klasszikusok festményein. Ezt inkább csak sejteni lehetett, megbizonyosodni róla nem a térdig érő szoknya miatt és azon sajnálatos körülmény miatt, hogy nem együtt tartották a tornaórákat.

A leányzó nyilvánvaló vonakodása s talán kimondottan ellenséges viszonyulása miatt az a legényke igyekezett a lehető legdiszkrétebben legeltetni a szemét az idomain, nehogy továbbra is elrohangásszon a közeléből, s ennek következtében sikerült a látás szembetegségei becsavarodnia, hogy már akkor is kinagyítva látta Dóri minden addig szemügyre vett részletkérdését, amikor nem volt előtte.

Kezdetben a tapasztalatlan siheder eszével képzelte el, miként léphetne Dórival kapcsolatban a tettek mezejére.

  • Bevezető: ütközések és kézfogások Az az író, aki a kritika követelményeihez igyekszik szabni a maga egyéniségét, szerencsétlen pojáca.
  • Látásélesség és mentális aktivitás
  • Myopia mi ez és hogyan kell kezelni

Lehet, hogy érdekel