Szemlátomás a színházi, Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után

Mindenevő évad

Metz Katalin HOL tart ma a magyar színművészet? Társadalmi-történelmi összetevői éppúgy meghatározzák, mint közismerten szűkre szabott anyagi feltételei, és, mindenekelőtt esztétikai, kultúrtörténeti háttere. Sajnos, nem büszkélkedhetik olyan múlttal, mint teszem azt, az angol színházi élet.

Leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy ott tart mert ott tarthatahol a polgári demokrácia Magyarországon. De, hogy egyértelműen függvénye az adott társadalmi közegnek, az vitathatatlan. A pénzügyi megszorító intézkedések köztudottan zsugorítják egy ország szellemi, s így kulturális szférájának fejlődési esélyeit, már csak annál fogva is, hogy esetünkben megcsappan a színház közönsége, nem tudja fönntartani vagy legalábbis kellő színvonalon hatékony működését, s ennél fogva nem tehet eleget hivatásának, hogy elhivatottságát ne is említsük.

A Nyugaton gyakorolt szponzorizáció kialakulása híján előáll a kétségbeesett kapkodás a csekély költségvetési források pótlása végett.

Mindenevő évad

Többek között, a művészi minőség rovására, az okkal, ok nélkül alacsonynak vélt közönségigényre való hivatkozással. Természetesen, az igényes drámairodalom és korszerű játék kiszorításának árán.

Mégsem tudom pusztán ezzel a kézenfekvő indoklással fölmenteni a színházak utóbbi évekbeli — szemlátomást megromló — művészi minőségét, ha nem is éppen hanyatlását.

Mert e sorok írója makacsul hisz a közönségnevelésben.

Igazán vonzó, ám igényes drámairodalmi repertoárral, a néző önazonosulási vágyára építve, önképének, helyzetéből fakadó belső kérdéseinek kivetítésére vállalkozva — áttekinthető, átütő erejű, ha úgy tetszik, érzelemmozgósító színrevitelek sorában — lassacskán teret nyernének a koncepciózus színházi műhelyek a jóféle közönség kinevelésére, megnyerésére.

Való igaz, még ki se alakult a nézők természetes műfajhoz vagy adott színházhoz kötődő rétegződése. Tódulnak a kétes minőségű zenés produkciókra? Lelkűk rajta.

De legyen nívós musicalszínházunk, amely óhajuknak eleget tesz. Ám a kispénzű diák és az úgynevezett középréteg színházjegyre spórolt pénzecskéjét ne legyen kénytelen elfecsérelni bulvárelőadásokra. Tudatosíttassék benne, hogy van érdeklődésének megfelelő választási lehetőség.

És ne a lagymatag, ide-odakacsintó középszer, a gombamód szaporodó musicalprodukciók jelentsék az alternatívát. De ehhez tehetség és tettrekészség is kell.

Glaukóma szűrés speciális eszközzel - Istvánfi Kinga, szemész

Mármint a színházak részéről. Tény, hogy megcsappant, illetve megszűnt a művészetek politikai szelepszerepe. Tagadhatatlan, látást helyreállító szemüveg ezzel csökkent vonzerejük is. Nincs már szükség a kimondhatatlan tények és igazságok áttételes játékban való közzétételére.

És mégis, a kultúrszomjat a színházak által is föl kell kelteni az emberekben. Egyrészt a fiatalság igényességre nevelésével, másrészt, klasszikus mércékkel mérhető, kiváló előadások létrehozásával. Persze, ez nem megy a kényelmesség föladása nélkül. A gondolkodás, alkotás restségének leküzdése nélkül.

Mert, mi tagadás, ezzel is szembesülünk.

Account Options

Csak körül kell nézni a színházak táján. És hányat láthatott egy-két évtizeddel korábban.

  • A látás-helyreállítási technika gyorsan
  • Tájkép színház után - Magyar Szemle
  • Szülőség 6 Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet.
  • Hátrányai és előnyei a látásnak
  • Látássérült osteopata
  • Kultúra: Mindenevő évad - hoszivattyu-info.hu

Ne áltassuk magunkat: igen, művészi válságban is van a színház. Annak ellenére, hogy távollátás és rövidlátás ellenőrzése önáltatók azzal szoktak védekezni, hogy a kritikusok szerint mindig is válságban volt.

Bármely művészetnek, már ha be nem éri a tisztes ipar gyakorlatával, saját korát kell kifejeznie. Vajon miért vonzotta az Erzsébet-kori közönséget saját korának viszonylatrendszere Shakespeare drámáiban? És miért marad távol a magyar publikum a ma égető kérdéseire utaló míves klasszikusoktól, vagy a jelenkori magyar dráma létünket boncolgató, ecsetelő kísérleteitől?

Minden bizonnyal része van ebben az áhított élmény elmaradásának. A karzat és a zsöllye koronként szemlátomás a színházi méltányolta a remekműveket, a színpadi értékeket. Túl sok erőfeszítéssel járna? Nem szólva a nyilvánvaló tehetségről a mindenen eluralkodó középszerűség helyett, és az érdekösszefonódások elsöpréséről Ehhez persze igazi szemlátomás a színházi drámákra, jó társulatokra, mindenre érzékeny rendezőkre, színészekre lenne szükség.

Nem tagadhatjuk, hogy ilyenek igenis léteznek. S az újonnan alakult társulatok, ezernyi gonddal küszködve, a szemlátomás a színházi keserves vajúdásában nem igazolták még reményeinket, nem kerekedtek fölibe deklarált törekvéseik nyomán kelt elvárásainknak.

Túlságosan is emlékeztetnek a nagy múltú színházak színvonalbeli ingadozására, tendenciáira vagy éppen bizonytalan kimenetelű útkereséseire. Persze, a reményt nem adhatjuk föl: előbb-utóbb talán magukra találnak.

  • Homályos látás a nap végén
  • Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után - hoszivattyu-info.hu
  • Bernd Stegemann: A posztdramatikus színház után A Theater heute
  • A látás nem szemkönyv
  • Lézeres látás helyreállítása asztigmatizmus esetén
  • Idézetek - színházi

Európai viszonylatban meglehetősen későn, a kallódó, gyakorta leigázott kis népek sorsát szemlátomás a színházi. A romantikus pátoszt lassacskán fölváltotta a naturalizmus, a két világháború közt úrrá lett a csaknem leküzdhetetlen társalgási stílus, majd a Sztanyiszlavszkij fémjelezte orosz realizmus üdvözült — mindenkor óvatosan kikerülve az Európa-szerte kisarjadt igényes avantgárd irányzatokat, melyek szervesen beépültek a művészetek, így a színház történetébe is.

Gondoljuk csak el, hol tartana a piktúra az életében kiátkozott, holtában ünnepelt VAN Gogh nélkül? Mert ez is visszahúzó erőként gátolta a kor követelményeivel lépést tartó, kihívásaival farkasszemet néző, gondolatébresztő, érzelemmozgósító színművészet általános kialakulását Magyarföldön.

A belülről fakadó, tehetségben fogant kifejező erőt hiányolom, amely szétfeszíti a kiüresedett színpadi sémákat, tartalommal helyettesíti a közhelyszerű szemlátomás a színházi, friss szemlélettel söpri el a semmitmondó rutint — mindezt a darabbeli gondolatok, s a rendezői világkép minél szuggesztívebb tolmácsolása érdekében, legyen ilyen vagy amolyan stílusú, szemlátomás a színházi a produkció, az adott előadás.

Kifejezőerejüket, célratörő színpadi eszközeiket gyarapította, csiszolta. Hogy a néző szinte szavak nélkül is értse a helyzet drámaiságát, hogy egyetlen fölös, rutinos taglejtés nélkül is megérezze a belső izzást, indulatáramlást.

A megrendülést manapság — megannyi elunt áldinamizmus, trükk, agyondíszletezés, műtevékenység helyett — sokkal több eséllyel váltja ki, teszem azt, a puritán, a cselekmény lényegére összpontosító rendezés. Amivel a középszer bizony örökösen adós marad.

Persze, mindez nem értendő egységesen valamennyi színházra. Társulati összetételük, múltjuk, művészi céljaik, minőségük, közönségvonzatuk sokfélesége okán sem. Annyi azonban bizonyos, hogy kivált, az űn.

A Theater heute 2008. októberi számából

Ilyen színháztörténeti esemény Németh László Galilei-bemutatója az 'os forradalom előestéjén, a Nemzeti Színházban. A tragikus letargiából ébredő nemzet, a drámairodalmi és színpadi sematizmus béklyóit is letörve, történelmi önvizsgálatba fogott. Rendezőik a kor s a közelmúlt felelős szembesítésével váltottak ki színpadi izgalmat. Bár a metaforákkal átszőtt, testi kifejezőerőben gyarapodó színművészet mégsem sarjadt ki mifelénk, mint mondjuk, a moszkvai Tagankában, vagy Krakkóban, Varsóban, Prágában, Belgrádban és Bukarestben.

A szomszédok szemlátomás a színházi, rugalmasságát, kifejező erejük fokozódását paradox módon elősegítette a keményebb kulturális diktatúra bumeráng-effektusa.

Színművészetünk; jelenlegi állapota szorosan kötődik e fönt vázolt, korábbi időszak felemás eredményeihez.

Közhelyszámba megy, hogy a kaposvári színház évtizedeken át jobban kihallotta a kor szavát, mint a legtöbb fővárosi társulat, s az is, hogy a Katona József Színház erős csapatként, magas minőségi követelményeknek eleget téve nevelte ki a maga közönségét, s az Európai Színházak Uniójának tagjaként, meg annak előtte is járta a világot. A kifáradás jelei azonban rajtuk is megmutatkoznak.

Tematikai és stiláris bizonytalanság lett úrrá rajta. Jeles színészei távozásával nyilván nagy vérveszteség érte a színházat.

A színműveket már el-elnélkülözték koronként.

Hiányérzetet mégis inkább a művészi tétovaság kelt bennünk. Már csak annál fogva is, hogy társulatának java épp a Katonából jött át, hajdani rendezője hívására.

És mindkét színház jobbára fiatalokkal, ha nem éppen pályakezdő színészekkel egészült ki, aminek hosszú távon remélhetőleg meg is lesz a foganatja, de eddig inkább az éretlenség, tapasztalatlanság irányában hatott. Székely, szemlátomást konok pedagógiai meggyőződésből, kezdőkre bízta első évadjuk három előadását.

Csongor és Tünde; Homburg hercege; A patika Persze, vitatható az eredmény. A tiszteletre méltó törekvés még nem rajzolja ki a határozott jövőképet, sem a rendezőkét, sem a színházét.

S a rég várt Székely Gábor-rendezés, a Don Juan nem lépte túl szemlátomás a színházi árnyékát, akinek nevéhez hajdan sokkal szuggesztívebb előadások fűződtek.

Holott a magyar színjátszás színe-virága szerződött az új társulathoz. A jó repertoár, a megcélzott művészi minőség, s a kitűnő társulat ellenére művészeti törekvéseiket, profiljukat körvonalazni szinte lehetetlen.

Nehezen kerültek egyazon hullámhosszra Taub János Koldusoperajának stilizált persziflázsában, eljelentéktelenedtek az Üvöltő szelekben; kimagasló előadást nyújtottak — az érthetetlenül letaglózó bírálatoktól függetlenül — a Szájkosárban, bravúros teljesítményt nyújtott DARVAS, Garas és IGLÓDI a különben zavaros szemléletű Godot-ra várva-produkcióban; nemigen lelték helyüket a színészek Vlad Mugur merőben szokatlan jelrendszerű Vízkeresztiében és A hazugban.

Itt is a magyar színművészet tehetetlensége, jobb esetben bizonytalansága mutatkozik meg a korszerű, tartalmas, gondolathordozó színpadi kifejezőeszközök birtoklásában. A Budapesti Kamaraszínház stúdiószínpadai ezzel szemben reményre jogosítottak.

Lehetőséget minderre talán a Józsefvárosban népszerű előadásokkal szerzett anyagiak adtak.

Színháztörténeti könyvtár Ezek az idézetek, melyeket szándékosan nem tudományos igényű írásokból vettünk, voltaképpen implicite magukban rejtik a korabeli dráma- és színházelmélet összes kérdését. Bizonyos előzmények után, az körüli évtizedekben indul meg a magyar esztétikai, irodalom- illetőleg dráma- és színházelméleti vizsgálódás is. Azt lehet mondani, hogy ebben a korban a magyar nyelv fejlesztésének, az ízlésnek, az erkölcsi kérdéseknek, az érzelmek finomításának és a hazafiságnak a szempontjai hatottak át mindenféle szellemi törekvést.

A Vígszínház halad tovább a maga ún. A Madách Színházat annyira elárasztotta a musical és a kommersz, hogy a rangosabb darabok előadását is sajnálatosan lehúzza az igénytelenebb színházszemlélet. Tekintélyes szemlátomás a színházi, hajdani presztízsével, politikai csatározások metszéspontján — átokként hordozza magán különleges státusát. E néhány sorban nincs mód az ún. Vannak bőviben, akik megkérdőjelezik elhivatottságát a nemzeti drámairodalom ébrentartásában, a klasszikusok s a kortárs magyar művek élenjáró bemutatásában.

Holott épp e nemes törekvések írhatók a javára, no meg a repertoár igényességének, sokszínűségének célul tűzése. Ellene szól azonban az igazgatócserék során halmozódó heterogén társulat, a színészvilág legendás nagyjaitól a tucatszínészekig.

Bejegyzés navigáció

Rontja a színvonalat a rendezői folytonosság, illetve a fölfrissülés évek, ha nem évtizedek óta húzódó hiánya. A meghívott szemlátomás a színházi többnyire kitértek az igazgatóság fölkérései elől, a vállalkozók pedig felemás eredménnyel dolgoztak. Mi tagadás, igencsak ráfér a Nemzetire a művészi megújulás, hisz az előadások minősége sokszor valóban nem felel meg a korszerű követelményeknek.

Tehetséges rendezők, jó társulatépítés nélkül nincs esély az előrelépésre. A nemzet színháza nem engedheti meg magának, hogy avítt legyen. Az új főrendezőre, bárki szemlátomás a színházi is, a jó hagyományok, s a kor kihívásaival való színházművészeti szemlátomás a színházi, egyszóval, a megújítás vár. Tévedés ne essék, nem az ún. Nem ejtettem szót ezidáig az ún.

Author: theaterman Published Date: 

Holott világszerte hozzátartoznak immár a színházi palettához. Elsősorban a rétegközönség kivált a fiatalok igényét szolgálják ki, a maguk sajátos kifejező eszközeivel, szemléletmódjával. Eredményeik beépültek az egyetemes színházművészet jelenébe, s gazdagították a produkciók javát.

szemlátomás a színházi

Nem idegen testként hatottak az egyes nemzeti színművészetek organizmusában, hanem serkentőleg: ez utóbbiak vérkeringését frissítették föl. A magunk társadalmi, történelmi, kulturális feltételeinek megfelelően kell megteremtenünk egy sajátos, ám korszerű színjátszást.

szemlátomás a színházi

Harag György, a legendás erdélyi előadások néhai rendezőjének szavaival élve, a szülőföld sajátosságait figyelembe véve kell megújítanunk — a kor követelményeinek parancsára — a színházművészetet. S ehhez igenis jobbnál jobb színészeink vannak. Szemlátomás a színházi sajnos a rendezőinkre támaszkodhatunk, akiknek csak töredéke mentes a rutin rozsdájától, vagy a mesterkélt agyszülemények és mutatványok riasztó különcködésétől.

Áldatlan vállalkozás, megvallom, honi színjátszásunk megannyi komponensét, adott helyzetét latolgatni.

szemlátomás a színházi

Nem hagyja érintetlenül e kórság a drámaírók foglalkoztatását sem. Úgy tetszik, ahogy a lapoknak, a színházi műhelyeknek is megvannak a maguk csaknem kizárólagos favoritjai. Pedig az értékmentés soha nem volt fontosabb.

Lehet, hogy érdekel